2012. december 2., vasárnap

Hatcher krónikák 1.fejezet - Lengendák

Vámpírok már az idők kezdete óta léteztek. 


A legendák szerint Káinból, az első gyilkosból lett a legelső vámpír. A Biblia szerint Éva két gyermeket szült Ádámnak: Káint és Ábelt. Mikor Káin és Ábel áldozatot mutatott be Istennek az Úr Ábel áldozatát örömmel fogadta, Káinét viszont nem. Káin ezért megölte testvérét, s e bűnért Isten száműzte őt. Három angyal kereste fel Káint száműzetésében, s elmondták neki, hogy csupán kérnie kell Istent, hogy bocsásson meg neki és száműzetése véget ér. Ő ezt háromszor utasította vissza, s ezért Isten megátkozta, így ő lett az első vámpír, minden vámpírok atyja.
 
Maga a vámpír (upier, upyr; vukodalak-brucola; morturi masticantes) szó (szláv eredetű; jelentése vérivó) viszonylag rövid múltra vezethető vissza, azonban évezredekre visszamenőleg szerepel majdnem minden kultúrában olyan tevékenység, amit ma a vámpír fogalomkörrel azonosíthatunk.
 
Egyiptomban voltak vérivó istenek és istennők, szörnyek, akik embervéren éltek, és emberi áldozatokat követeltek meg. Az ókori görögök is ismertek ilyen emberszerű démonokat, akik a vérünket szívják és betegségeket terjesztenek. Empusának hívták azt a vérivó nőstény dögöt, ami az ókori görög színművekben kísértett; ugyanígy nevezték őket lamia vagy brukolakhosz néven is. Az ajtón kopogtató vámpír hiedelme is tőlük ered a mítosz szerint, ezért szokás volt, hogy az udvarias, egyszeri kopogtatásra nem nyitottak ajtót.
 
A régi Asszíriában az az ember, akit a halála után felelőtlenül nem temettek el rendesen, halála után vérszívóként "élt" tovább.
A vámpírizmusnak az eredete egészen régi korokra nyúlik vissza, pontos információk nincsenek sem hozzávetőleges időpontról, sem forráskultúráról.

 Konkrétan a vámpír szó, és a hozzá kapcsolódó hiedelemvilág csak legfeljebb a középkorig nyúlik vissza. Korábbi formáit másként nevezték. Nincs egyetlen körülhatárolható eredet, bár sokat kutatják megszállottan több száz éve. 

Korábban vérivóknak, vérivó vagy emberevő démonoknak, szellemeknek, boszorkányoknak, lidérceknek, stb. nevezték őket. Formájuk besorolástól tekintve lehetett többféle is, és alakváltoztató képességük is bonyolítja a dolgot.

A démonikus vérszívók, hasonlóan a lidércekhez, alakváltókhoz alapvetően nem emberi formájúak. (ld.: démon, lidérc, alakváltó)
 
A szellemek és boszorkányok, akikhez vérivást kötnek, már szinte kivétel nélkül humanoid formájúak, vagy általánosságban mondhatjuk, hogy főként emberi alakban vannak (elsődleges forma), de szinte kivétel nélkül tudnak alakot váltani.

A klasszikus variáció szerint a vámpírok sírjukból kikelt holtak, bőrük sápadt, nagy szemfogaik vannak, sok esetben csúnya, gyakorlatilag gondolkozni képtelen, járkáló élőhalottak (zombik), de többségében földöntúli szépséggel, csáberővel felruházott emberszerű alakok.
 
Olyan éjszakai lények, akik nem mehetnek ki a fényre, az éjszaka leple alatt tevékenykednek, és vagy csak úgy mehetnek be egy házban, ha bekopognak és behívják őket (ld.: a Görög mitológiában), vagy a különleges képességeikkel képesek akárhová bejutni, bár megszentelt földre (templomok, kápolnák) többnyire nem. Koporsókban alszanak, félnek a napfénytől, a feszülettől, fokhagymától és a szentelt víztől, legyőzésükhöz karót kell döfni a szívükbe, le kell vágni a fejüket és el kell égetni őket.
 
Kilétükkel többnyire tisztában van a környezetük, de rettegnek tőlük, ezért tehetetlenül tűrik jelenlétüket. Ilyen történetekben általában valamilyen vidéki kastélyban élő, halhatatlan (hiszen már egyszer meghaltak) várurakról van szó (ld.: Nosferatu; Vlad Tepes/Drakula-históriakör; Báthory-legenda), akik képesek befolyásolni mások akaratát, hipnotizálni az embereket, ha úgy tetszik. Általában emberfeletti képességeik vannak: erő, alakváltás, köddé válás, repülés, az állatok és más lények feletti uralom. 

Áldozatuk a harapásuktól többnyire maga is vámpírrá válik, kikelve sírjából, ahova azért temetik, mert előbb belehal a harapásba. Néhol ehhez előbb teljesen ki kell szívniuk áldozatuk vérét, és megint máshol inniuk kell a vámpír véréből is. Van, hogy áldozatukat egy-egy vérszívás alkalmával nem ölik meg, hanem visszajárnak hozzá egyfajta síron túli szeretőként.

Vámpírok vérszívása

A legtöbb könyvben, filmben, fantasy-ban a vámpírok tápláléka az állati vagy az emberi vér, mely szükséges az életben maradásukhoz. Rend szerint a nyakon keresztül szívják ki, de történhet csuklón vagy más testtájékon keresztül is. Ezen történetek szerint a vámpírok számára a vér maga az élet. Ha bizonyos időn belül nem jutnak elegendő vérhez,legyengülnek és vagy meghalnak, vagy torpornak is nevezett mélyálomba süllyednek. Ha egy vámpír vért szívott, egyes szemszög alapján két árulkodó kis sebhely marad utána, főleg az újabb nézetek szerint azonban ha a vámpír megnyalja a sebet, akkor az nyomtalanul begyógyul. E lények ellen fokhagymával, fénnyel és kereszttel lehet védekezni.

2012. november 27., kedd

Hatcher Krónikák - Vérvonalak

Lucian vérvonala

- Mayre: Ő volt az első, akit Lucian a vérvonalába emelt. Hűségesen szolgálta gazdáját, míg Jan egyszer meg nem mentette haragjától és azóta csak akkor tesz meg bármit is, ha a lány bólint vagy máshogy jelez neki. Nagyon jó stratéga, megbízható és hűséges.

- Saber: Ö volt az első vérfarkas, akit Lucian átalakított. Vérvonalában a második helyet foglalja el. Odaadóan szolgálja, még akkor is, ha az ütközik az elveivel, bár sokkal jobban kedveli gazdája utódját, Jan-t.

- Otis: Ő teljesen Jan megszállottja. Bármiben is kell döntenie, addig semmire sem ad választ, míg a lánnyal át nem rágta a kérdést és a lehetőségeket. Lucian gyakran azzal fenyegeti, hogy megbünteti, ha nem áll le ezzel a szokásával.

- Damian: Szörnyen engedetlen, makacs és kegyetlen. Szívből gyűlöli gazdája utódját és ezt senki előtt sem titkolja. Ahol csak tud, próbál az útjába állni és akadályozni. A saját klánján kívül mindenki utálja, leginkább aljas húzásaiért.

Jan vérvonala


- Lestat de Lioncourt (szőke): Kimondhatatlanul aljas és kegyetlen, céljainak elérése érdekében bármit képes megtenni vagy feláldozni. Ha tombol vagy makacskodik, egyedül Jan képes lecsillapítani.

- Marius Romanus: Önzetlen és melegszívű vámpír, Lestat mestere. Elhagyta Lestat-ot, mikor az engedély nélkül lement Akasha-hoz, hogy életre keltse. Később Jan-nek hála, barátokként élnek egymás mellett. 


- Mahareth: Nem sokkal Louis után találkozott a lánnyal és annyira megszerette, hogy melléállt.


- Lestat de Lioncourt (barna): Pár hónappal azután ütközött bele a lányba, miután az betöltötte a 14-et. Elbűvölte a lány aurája és azóta is töretlenül mellette van.


- Edgar: Gondoskodó és melegszívű vámpír, de a klánja önző érdekei miatt a vezetők ellen fordul és kifejleszt egy olyan vírust, ami a sima vámpírokat támadja meg és rövid időn belül el is ragadja őket. Bosszút tervez, ami kudarcba fullad és saját testvére által ítéltetik halálra, ám az utolsó pillanatban Jan megmenti és magához emeli. 

- Ján Valek: Kegyetlen vámpír, aki minden áron le akarja rázni gyengeségeit és a fényben akar járni. Jack Crow a vámpírvadász élet-halál küzdelemben végül elpusztítja őt. A lány véletlenül kelti őt életre, de a kötelék ugyanúgy megvan köztük.

Hatcher Krónikák - Helyszínek


Los Angeles











Firenze








Róma











New York













Seoul













Tokio











London













Párizs












Pittsburgh

Hatcher Krónikák - főszereplők



Lucian Hatcher: Az első fényben járó vámpír, aki a vámpírok gyengeségei közül csak a vérszomjat örökölte. Az ő véréből születik meg a Hatcher-ök nagy nemzedéke, mely szinte kezdetektől uralja és óvja a világot a gonosz éjszakai teremtényektől.






Jan Hatcher: Ő Lucian szakasztott mása, persze csak a képességeit tekintve. Alig öt éves, mikor elveszíti szüleit, bácsikái nevelik fel. Csak 11 éves, mikor megkezdi vérvonalát. Bár kevesen tudják róla, de sokkal keményebb és melegszívűbb, mint Lucian.


Thom Hatcher: Jan egyik nagybátyja és Lucian egyenesági leszármazottja. Ö veszi magához Jan-t a szülei halála után és neveli fel. Bár nagyon jóban vannak, néha mégsem képes kiismeri unokahúgát, ami megrémiszti. Az FBI különleges ügynöke.





Frank Hatcher: Jan nagybátyja és Thom öccse. Ő segíti a lányt, ha valamit meg kell tanulnia. Nyomozó a Los Angeles-i rendőrségnél és titkon mestergyilkos.








Jack Hatcher: Nincs olyan jó viszonyban bátyjaival és unokahúgával, de Lucian nagy követője, amivel gyakran hátráltatja vagy akadályozza Jan-t. Ő CIA beépített ügynöke Párizsban.


Jenna Hatcher: Firenzében él, az egyik családi házban. Tévés bemondóként dolgozik az Olaszország legnépszerűbb csatornájánál. Jan anyai nagynénje.





Carlos Olivera: Egy rosszul sikerült küldetés után ismerkedik meg Jan-nel, mikor súlyos sérülést szerez és a halálán van, amikor megérezve az eltéphetetlen köteléket, megízleli a vérét, ezzel pedig a Hatcher vérvonalba emelkedik. Attól az éjszakától kezdve elválaszthatatlanok.




Lucy Westerman: Jan első és második legkedvesebb menyasszonya. Szavak nélkül is jól megértik egymást, egészen addig, míg képbe nem kerül Vivian, akit először szívből utál. Amikor rájön, hogy mennyit jelent Vivian a lánynak, megenyhül iránta és minden tőle telhetőt megtesz, hogy ne okozzon féltékenységével gondot és idővel elkezdi kedvelni. Vivian váratlan halála után visszaszerzi korábbi helyét Jan mellett.




Brian Kinney: Egy közös szerelmüknek, Justin-nak köszönheti, hogy Jan-nel megismerkednek. Először nem kedveli a lányt, majd idővel megbékél és rájön, hogy nem tud élni nélküle. Titkon szerelmi háromszög szövődik közte, Justin és Jan között, de amikor a fiú életét veszti, csak még jobban elmélyíti a kapcsolatukat.